Az ürge a gát legnagyobb ellensége.

Pelikán a gáton.

Pelikán a gáton.

Vírusjárás Magyarországon.

2021. március 24. - 01234567

A napokban visszanéztem egy chatcsoportban az egymás között váltott 2020 februári, március eleji, közepi szövegeket.                                                                                                                                                    Döbbenetes volt. Még mit sem sejtve ki humorizálva, ki elbagatellizálva, ki kis félelemmel, beszéltünk a vírus felbukkanásáról, a világban, Európában. Olyan mellékesen. A vészhelyzetet is jobbára, sztoikusan fogadtuk. Még aki ijedt volt, az is.  A legdrasztikusabb jóslat egy hónap korlátozást prognosztizált maximum. Kisemberek, minimális infókkal, saját buborékjaik világképével, tapasztalataikkal. Ezt egyikünk sem látta előre. De ez nem is volt elvárható átlagemberektől. 

És vajon a szakemberektől, politikusoktól, elemzőktől? Mert a chatet olvasva elgondolkodtam ezen a vírus mizérián. Az "okosokon".  A hatalom, a szakértők, elemzők megnyilvánulásain, ebben a több, mint egy éve tartó őrületben, a járványról. Én nem értem miért lepi meg őket, az emberek jó része fenntartásokkal kezeli őket, a mondandóikat. Főleg akik semmilyen politikai oldalhoz nem kötődnek, nem szelektív, vagy rövid távú a memóriájuk, és főképp, szeretik összevetni az információkat. 

Emlékszem 2020 tavaszán egyfelől jött tőlük a "mindmeghalunk!", másfelől az azért kell ezeket az intézkedéseket meghozni, hogy a vírustól megszabaduljunk. Ehhez képest a vírus maradt, az intézkedések pedig tavaly tavasszal túlzónak tűntek. Persze lehetett azt mondani, ha nem lettek volna, akkor jött volna a katasztrófa, a vírus pedig külföldről tért vissza, más országok hibás járványkezelése miatt. Bármit lehet mondani. Csak legyen mindig aki elhiszi. És azt hiszem, ekkor történt egy fontos dolog, Orbán a tavaszi tapasztalatai alapján azt mondta magában, ezentúl megfontolja a szakértők véleménye mennyire befolyásolja a döntéseit. Gyakorlatilag leállított egy országot, egy pár tucat halottat, és néhány száz beteget követelő helyzet miatt. Szerintem egyébként a szkeptikus hangok máig tartó forrása a közéletben, a tavaly tavaszi semmi, ami mindent vitt.               

Ebből az általam levont konzekvenciák a következők voltak: 

1. A szakemberek számára teljesen ismeretlen dologgal kerültünk szembe. De úgy gondolták, a társadalom számára megnyugtató, ha ők rendszeresen kinyilatkoztatják a meglátásaikat. Így gyakorlatilag vakrepülésbe kezdtek, úgy téve, mintha tudnák mi van. 

2. Az országot vezető politikusok (ez ugye igazából nálunk egy embert takar manapság), először nem vették komolyan a járványt, majd nem meglepő módon, meglátva benne a lehetőséget, felültek az univerzális hangulatra, és engedtek a média, a szakemberek, a médiának köszönhető halálfélelmében karantén tálibbá vált jelentős társadalmi réteg nyomásának. Aztán, a "nyugati" vírus történésektől megijedtek, és a köz pánikoló csoportjai, a média, a politikai ellenzékük nyomása rájuk is hatást gyakorolt. Egyfajta megfelelés volt amit tavaly tavasszal láthattunk tőlük. És ezzel túltolták. Igazából opportunisták.

3. Kiderült a magukat liberálisnak, a szabadság, a demokrácia egyetlen őrzőinek hirdető közösségek krízis helyzetben, amikor ugye a leginkább megmutatkozik ki, mi valójában, a legnagyobb nácik. Döbbenet volt, ahogy alapvető emberi jogok nem jelentettek számukra semmit, ahogy egyre jobban pánikba estek, vagy a politikusaiknak, ha ostorozhatták a kormányt.

4. A konzervatív, jobboldalinak nevezett, sokszor nácizott közösségeknek viszont érték a szabadság, a demokrácia, az ezekhez való társadalmi jogok, ha csak egy határig is, de nekik legalább valamennyire. Legalább is jelentős részüknek. És ők sokkal kevésbé vesztik el az arcukat krízis helyzetben, legalább is mérhetően kisebb számban mint a magukat baloldalinak, liberálisnak gondolók tárborában. Politikusaik lásd a 2. pontban. 

A nyár csendes volt. A szakemberek, a vezető kormánypárti politikusok hirdették az igét, iszonyat felkészültünk. Az ellenzék kivárt, mivel ők pusztán csak a szavak szintjén "vitézek", beszélni meg nem volt miről. Az emberek meg azt hitték, elmúlt a veszély, rendbe jön minden. Én is. 

Jött az ősz. És kezdődött minden előröl. Csak Orbán már nem gondolta a tavaszi tapasztalatok alapján, hogy minden kritika nélkül követnie kell a szakemberek utasításait, az ellenzéke visítása okkal, már nem "hatotta meg", a társadalmat a korlátlan média lehetőségeit kihasználva pedig úgy ítélte meg, kontrollálni tudja. És ez egy ideig működött neki. Amíg be nem ütött a harmadik hullám, amit, szerény véleményem, nem gondolt senki, bekövetkezik. Előre biztos nem. Az ellenzék egyes csoportjai már a nyitást pedzegették. Lassan a Fényestekintetű  Vezető is kezdte feldolgozni, engednie kell, és itt neki szerintem nem a járványügyi korlátozások egészségügyi, társadalmi szigorításainak oldása volt nehezen befogadható, hanem annak a mérhetetlen hatalomkoncentráció élménynek az elengedése, amit megélt, és az ezzel járó, háttérben kinyílt korlátlan gazdasági lehetőségek lehetséges csökkenése. 

Azonban egy pillanat alatt minden vissza fordult a harmadik hullámmal. Ami most is zajlik. De amiből már lehetett konzekvenciákat vonni: 

1. A szakemberek nagy részben még mindig vakon tapogatóznak. De a médiába telepített hírnökeik ugyan úgy mondják a magukét, ha kell, ha nem mint eddig. Elég, ha csak a vakcinákról mondott szösszeneteiket sorra veszi az ember. A vakcina maximális védettséget biztost, akit beoltanak, nem lesz beteg, és nem fertőz. Hát úgy néz ki, mégis fertőz, de csak hordozó. Nem, sajnos beteg is lehet, de már nem annyira, mint nélküle. Ez sem biztos már minden esetben.. Megpróbálhattak volna a közhelyes módon bölcsek maradni.

2. Az ellenzék olyan mint a saját farkába harapdáló kutya. A lehetőségeihez mérten opportunistább a hatalmon lévőknél is, legalább is törekszik erre. Ebben a helyzetben is ugyan azt a csőd viselkedést mutatja, mint mindenben. Saját nincs, arra reagál amit a kormány tesz, és ezt saját cselekvésnek állítja be.

3. A kormány (az az egy ember?), ha kontrollt veszít egy helyzetben szétesik, kapkodni kezd, hajlamos futni az események után, nincs benne olyan erő, amivel vissza tudná előzni az eseményeket. (Így már érteni lehet miért van itt globális multi paradicsom a szabadságharc ellenére, mekkora szerencséje Orbánnak ez a trotty ellenzék, és az, az EU egy éticsiga sebességgel cselekszik. )

4. Magyarországon semmi nem elég ahhoz, egy társadalmi krízis tömegeket megmozgatva átcsapjon radikális elégedetlenségbe, akár csak jelzés értékűen.

5. Csak magadra számíthatsz, mindegy ki van hatalmon, és ki az ellenzéke.

6. Nem csak a politikusoknak álarc az ideológia ami mentén eladják magukat. A társadalom egyes csoportjai is alkalmi ruhát hordanak e téren, némelyiknél ez pozitív jelenség, némelyiknél hazug, tragikus. (lásd: ki liberális, demokrata..) 

Ennyit az emberekről.

Magáról a vírusról azt gondolom, egy természetes, vagy esetleg egy mesterséges evolúciós eszköz. Azt látom a kisemberként nekem jutó információk alapján, úgy működik, mint a civilizáción kívüli világban bármi, jobbára a gyengét, vagy valami alapján kiválasztottat pusztítja el. A civilizáción kívüli világ ilyen. Kegyetlen. Azon elgondolkodhatunk, szembe menve a civilizáció eszközeivel ezzel a járvánnyal, mire jutunk? Lásd mutációk például.

Ez a vírus egy jelzés. Érti mindenki, ahogy akarja.

Akik döntenek, azoknak a civilizált világban nincs választásuk. A legkisebb mértékben sem. Csak a civilizáció szabályai szerint dönthetnek. 

A vírus pedig a civilizáción kívüli világ szabályai szerint játszik. Neki mindegy nyer, vagy veszít, maga a játék a fontos.                                          

süti beállítások módosítása